Az anime (アニメ, ejtése [anime], az „animation” szó rövidüléséből) a rajzfilm általános elnevezése Japánban, a szigetországon kívül a japán stílusú rajzfilmek összefoglaló neve. A tévhitek ellenére ezek túlnyomóan nem gyerekek számára készülnek, az élőszereplős filmekhez hasonlóan készülnek a felnőtt korosztály számára például romantikus, komikus, akció- és drámaanimék, sőt erotikus, pornográfok is.

Kialakulása

Az anime sajátos formája a mangához képest kissé késleltetve, a második világháborút követő zaklatott lelki világú Japánban alakult ki. Például számos műben megfigyelhető az atombomba gombafelhője. Egyik ilyen az Akira, mely a 80-as évek egyik nagy anime disztópiája, amikorra a feszült társadalmi helyzet bizonyos alkotókból fokozott borúlátást váltott ki. Sokszor jellemző a sötét jövőkép, ami jól kifejezi, hogy milyen mélyen benne él a japán társadalomban a nukleáris csapás okozta sokk. Más rajzfilmek közvetlenül a bombatámadásokat dolgozzák fel történelmi valószerűséggel, példaképp említhető a Barefoot Gen.

 

XIX. sz-i fakocka illusztráció

A japán animáció rajzstílusa a japán képregényművészetből vezethető le: a manga, mint rajzstílus a hagyományos japán fametszetekre, és tekercsekre rajzolt történetek és kompozíciók stílusát (a sajátosságok nagy részét innen származtathatjuk), valamint az akkori amerikai képregénystílust ötvözte. A női alakok ábrázolásánál a korabeli amerikai szexideált vették alapul: nagy kék szemű, szőke és karcsú.

Osamu Tezuka tekinthető a műfaj egyik atyának, akinek első fekete-fehér képregényei a megszólalásig hasonlítanak az 1930–1940-es évek amerikai rajzstílusára. Ezeket a jegyeket animációs filmjeiben is átültette, amikben Osamu egy nagyon vizuális forma létrehozásával kísérletezett. A japán animátorok tulajdonképpen a képregény rajzolási stílusát vitték át az animációs filmekbe. A nagyon alacsony költségvetés egészen egyedi animációs stílus kifejlesztését eredményezte, ahol olyan hatáselemeket alkalmaznak, amelyek szinte észrevétlenül kevés rajzolást igényelnek. Így a mozgás illúzióját, annak elképzelhetetlenné nagyításával ábrázolják: a szereplő szinte mozdulatlan, miközben körülötte egy elmosódott háttér kavarog eszeveszetten. Lassításokat alkalmaznak, vagy hatalmas állókép pásztázásával fejezik ki a drámaiságot, a csend és mozdulatlanság által. Eközben Amerikában a valóságot egyre precízebben visszaadó animációs színvonalat céloztak meg. Így Japánban egy új ábrázolás és látásmód, egy új stílus született.

Ekkora, a válik el jelentősen a két ország animációművészete. Míg Amerikában és az általában nyugati világban úgy tekintenek a képregényekre és a rajzfilmekre mint gyerekes szórakozására, addig Japánban mindenki tisztában vele, hogy a képregények és az animációs film egyes műfajaira a felnőtt tartalom a jellemző. Ez nem csak az erőszakra és az erotikára, hanem a gondolatvilágra is értendő. Egyre filmszerűbb rendezésmód a jellemző, ami jól látható a Neon Genesis Evangelionban vagy a Szentjánosbogarak temetőjében (Grave of Fireflies - 1988), ami háborús dráma, ami két gyermek tragédiájáról szól, akik elvesztették szüleiket a háborúban.

Az animék manapság világszerte, így Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendenek.

Kifejezőeszközök

 

A mangából átvett érzelemkifejezések

Az anime kialakította sajátságos kifejező eszközkészletét. Nem minden anime él ezekkel az effektekkel, de ha igen, akkor általában ugyanazt értik alatta:

• Állóképek használata: a jelenet dinamizmusát, drámaiságát fokozza, akár a lassított felvétel az élőszereplős filmeken. A kép kimerevítésével az hangsúlyosabbá, jelentőségteljesebbé válik, mintegy beleég a néző emlékezetébe. (A modern amerikai filmgyártás átvenni látszik ezt a technikát, olyan sikeres filmekben is alkalmazták, mint pl. a Mátrix vagy a Mission: Impossible 2.)

• Sebességvonalak: többnyire az állóképek mögött, a háttér helyén láthatók. A mozgás gyorsaságát az amerikai képregények is gyakran vonalakkal jelzik – az animében ilyenkor a háttér helyét teljesen a sebességvonalak veszik át.

• Szemek: jó és gonosz szereplők közötti megkülönböztetésre is használják, a gonoszoknak általában keskeny szemük van.

• Izzadtságcsepp: a vígjátékok leggyakoribb eleme. Ha valaki nagyon „lefárad”, vagy kínos helyzetbe keveredik, a feje mellett és felett jelenik meg egy hatalmas csepp. Ez többnyire társul a megfelelő fáradt, vagy döbbent arckifejezéssel, de működik háttal álló, vagy meglepetését titkolni akaró szereplővel is.

• Super Deformed (SD): egy-egy viccesebb jelenetnél fordul elő, hogy a szereplő hirtelen átalakul saját maga kicsinyített, gyerekes formájába, és úgy beszél vagy tesz valamit. Ez az alak fokozza a komikus helyzetet, a szereplő viselkedését, tettét a külalakjára is kivetíti.

• Egyéb gesztusok, jellemző arcok és formák: ilyen a tarkóra tett kézzel való kínos nevetgélés, vagy az idegesség esetén a homlokon megjelenő kereszt alakú, lüktető ér. Ezek általában a hagyományos japán ábrázolásból, illetve a hagyományos színjátszás gesztusai közül alakultak ki és terjedtek el.

Csoportosítás

Az animének rengeteg műfaja létezik, a hagyományos, élőszereplős filmekhez hasonlóan: akció, kaland, gyerekmesék, romantika, dráma, középkorban játszodó vagy fantasy, sci-fi, okkult/horror, erősen pornográf (hentai).

A legtöbb anime átmenetet képez több műfaj között, és többfajta motívumot tartalmaz. Így az egyes filmek kategóriákba szorítása nehézségekbe ütközhet. Előfordul, hogy egy animének látszólag egyszerű története van a felszínen, de ezzel egyidőben létezik egy bonyolultabb, mélyebb cselekmény és karakterfejlődés. Szokásos, hogy egy akciódús anime humoros, romantikus vagy akár szívbe markoló elemeket is magában foglal. Ugyanúgy előfordulhatnak egy elsősorban romantikus animében erős akciójelenetek. Nem ritkák azok a történetek, amik látszólag viccesen bugyután kezdődnek, de a végkifejlet drámai, komoly mondanivalóval.

Anime- és manga műfajok

Gyermek:

• Kodomo: (子供 – „gyerek, gyermek”) elsősorban kisgyermekek számára készült anime vagy manga, ilyen például a Doraemon.

• Moé: olyan anime vagy manga amiben nagyon pajkosak vagy cukik a szereplők, ilyen például aLittle Snow Fairy Sugar. A moé önmagában is egy jellemző, tipikus moe karakter pl. egy szép, okos, de ügyetlen, szégellős, szemüveges lány, mint pl Miyuki Takara a Lucky Star-ból.

Fiú:

• Sónen: (少年 – „fiú”), azaz elsősorban fiúk számára készített anime vagy manga, mint pl. aDragon Ball Z.

• Mecha: óriás, többnyire ember által irányított robotokat felvonultató anime vagy manga, mint például aMobile Suit Gundam.

• Szentáj/szuper szentáj: szó szerint „harci alakulat”, ezekben szuperhős-csapatok szerepelnek, ilyen például aCyborg 009.

• Szeinen: a Shōnenhez hasonlít, felnőtt férfiak számára készül, például az Oh My Goddess!.

Lány:

• Sódzso: (少女 – „lány”) elsősorban lányok számára készített animék, ilyen például a Fruits Basket.Általában kifejezetten nőies témákat, problémákat vet fel a történet.

• Mahó sódzso: (魔法 少女 – „mágikus lány”) a sódzso alműfaja olyan történetekkel, amikben szerepet játszik egy vagy több, varázserővel felruházott lány, mint pl. aSailor Moon. Ritkán, de előfordul, hogy hentai animék is használnak ilyen karaktereket.

• Josei: japánul 'fiatal nő', olyan anime vagy manga aminek felnőtt nők képezik a célközönségét, ez az egyik legritkább műfaj.

Progresszív: művészfilmek nagyon stilizált animék, például a Neon Genesis Evangelion, The End of Evangelion.

Elegáns:

• Bisónen: japánul 'gyönyörű fiú' olyan animék összefoglaló neve, amikben nőies, gyengéd, sármos és érzékeny alakként ábrázolják a fiúkat vagy férfiakat, például a Fushigi Yugi.

• Bishódzsó: japánul 'gyönyörű lány', olyan animék összefoglaló neve, amikben csinos lányok szerepelnek, például a Magic Knight Rayearth.

Szexualitás:

• Ecchi (eccsi): japánul 'illetlen szexualitás'. Könnyű szexuális humort tartalmaz, például aLove Hina. Az ilyennél csak szexuális utalás van: kilátszó fehérnemű. Fanservice-nek is nevezzük (mellékes a történetben, és általában a fiúk kedvéért).

• Hentai (hentáj): japánul 'abnormális' vagy 'perverz', általában nyugaton pornografikus vagy erotikus animét értik alatta. Japánban ezeketPoruno vagy Ero címen keresik. Pl.: Moon Light Lady.

• Sónen ai: japánul 'fiúszerelem', férfi szereplők közötti szerelemre vagy románcra fókuszál, Japánban egyre kevésbé használják ezt a kifejezést, mivel a pedofíliára utalhat, ezért inkább a "Boys Love"-ot (BL) használják. Gyakran a shōjo mangák közé sorolják őket, mivel olvasóik letöbbször fiatal lányok. A stílus egyik jellemző képviselője a Gravitation, Loveless.

• Jaoi: a shōnen-ai erotikusabb változata. Míg a shōnen-ai mangákban maximum csókjelenetek vannak, addig a yaoi gyakran tartalmaz részletesen megrajzolt szexjeleneteket. Például yaoi az Ai no Kusabi, Haru wo Daiteita, Papa to kiss in the dark.

• Sodzsó-áj: japánul 'lányszerelem', olyan animére vagy mangára utal, amik női szereplők közötti szerelemre vagy románcra fókuszálnak. A shoujo műfajába sorolják, mivel leginkább fiatal lányoknak szánt animékről/mangákról van szó. Ilyen például a Revolutionary Girl Utena.

• Juri: A shōjo-ai erotikusabb formája, ugyanaz igaz rá, mint a yaoira és a shōnen-ai-ra. A hentai kategória is gyakran tartalmaz yuri jeleneteket, mint pl. a Sexy Demon Queen, mivel többnyire annak is a célközönsége a férfi nézők.

Az anime megjelenési formái

A legtöbb animét a következő négy kategória egyikébe lehet besorolni:

• A egész estés filmek, amiket többnyire mozikban vetítenek, a három kategória közül a legmagasabb költségvetéssel, és a legjobb képminőséggel készülnek. Népszerű anime mozik például az Akira vagy a Chihiro szellemországban(Spirited Away), illetve a mostanában hazánkban is népszerű Páncélba zárt szellem (Ghost in the shell), és a Vándorló palota (szintén Hayao Myazaki alkotása). Vannak anime filmek amiket filmes vagy animációs fesztiválokra készítenek, ezek általában rövidebbek és alacsonyabb költségűek. Ilyen például a Winter Days vagy Osamu Tezuka Legend of the Forest c. filmje. Amatőrök is készítenek sikeres fesztivál-filmeket, leghíresebb köztük a "Hoshi no Koe" (Egy távoli csillag hangjai), amelyet Shinkai Makoto és felesége egyetlen Apple gépen készített el több évi munkával. Előfordul még, hogy tévésorozatok epizódjait összeszerkesztik egy filmmé, ez többnyire hosszabb lesz mint egy átlagos mozifilm.

• Az anime tévésorozatok rövidebb, valamilyen rendszerességgel televízióban közvetített részekből állnak. Ezek általában rosszabb minőségűek az OVA-knál vagy a filmeknél, mert a produkciós költségek az összes epizódra szétterítve lépnek fel. Az epizódok tipikus hossza 23 perc, hogy reklámokkal együtt éppen kitöltsön egy félórás tévés időszeletet. Egy teljes évad 26 epizódból áll, de vannak fél évados, azaz 13 epizódon keresztül futó sorozatok is. Amennyiben egy sorozat nem eléggé sikeres, előfordul, hogy félbehagyják a készítését és 10 vagy 20 epizód után befejezik (pl. Hime-chan no ribbon, Spirale Kizuna). A legtöbb anime tévésorozatnak van főcíme (opening) és vége-főcíme (ending), ezek a nagyobb költségvetésű sorozatoknál általában évente négyszer változnak (pl. Hagaren). Gyakran jellemző az epizódba beszúrt rövid, humoros vagy buta jelenet is („eyecatcher”), amivel a reklámok elejét vagy végét jelzik.

• Az OVA (Original Video Animation – kb. eredeti videoanimáció); vagy OAV (Original Animated Video) anime gyakran a televíziós minisorozatokra emlékeztet. Az OVA-k többnyire 2-20 epizódból állnak, illetve léteznek sorozaton kívüli („one-shot”) darabok, amik általában rövidebbek egy film hosszánál. Nevüket onnan kapták, hogy eredetileg videón jelentek meg; ma már a DVD a jellemző médium. Az OVA-k általában a filmhez közeli minőségűek. Többnyire összefüggő történetet mondanak el. Népszerű OVA animék például az FLCL, a Bubblegum Crisis, vagy a Tenchi Muyo!. Főcím, vége-főcím és eyecatcher néha előfordul az OVÁkban, de nem törvényszerűen.

• Az ONA (Original Net Animation – kb. eredeti netanimáció) egy egyelőre ritkán használt rövidítés, az OVA mintájára, csak az interneten terjesztett (többnyire fizetős letöltéssel) anime. Az OVA-khoz hasonlóan magas költségvetésű ill. minőségű. Az epizódszám nem szükségszerűen alacsony. Pl. Ghost in the Shell – Stand Alone Complex.

• Említést érdemel a fansub és a fandub jelenség, amely nem önálló műfaj, hanem a külföldi rajongók által végzett tevékenység, amelynek során a nyugaton kevesek által érthető japán szöveget a nyelvben járatos amatőr rajongók angol feliratozással látják el, vagy önkéntes munkában szinkronizálják. Mivel sok japán manga és anime soha nem kerül hivatalos (licencelt) formában tengerentúli kiadásra, a fansub mozgalom kényszerűségből figyelmen kívül hagyja a szerzői jogokat. A legtöbb fansub azonban tartalmaz a műbe illesztett kérést, hogy hivatalos megjelenés esetén a nézők a kereskedelmi terméket is vásárolják meg, elősegítve ezzel az anime/manga nemzetközi elterjedését.